Rovatok › Kalifa Expedíció 2018

Hidden Peak (G1) Naplók - III. rész

Suhajda Szilárd Klein Dávid gasherbrum hegymászás kalifa himalája expedíció

Eddig is sejtettük, hogy a végtelen labirintus gleccseren megtalálni a biztonságosnak hitt útvonalat nem könnyű feladat. Dávid és Szilárd következő naplóbejegyzéséből megérthetitek és még jobban érzékelhetitek, mennyire veszélyes terepen járnak.

2018.06.23. - I-es tábor

DÁVID

Tegnap sikerült időben lefeküdnöm, így a az ébresztő rikácsolása 2:00-kor nem is olyan drámai élmény. Meglepő módon inkább kellemes izgalmat érzek: nincs bennem feszültség vagy félelem. A cuccomat tegnap már szép rendben előkészítettem, alig 20 perccel az ébresztő után a gyéren megvilágított és hideg ebédlősátorban vagyok.
Sebtében bekapjuk a reggelinket, a sátram mellett összeeszkábált kőoltárszerűségen meggyújtjuk az első igazi felmenetelünk előtti tűzünk és én énekelgetek egy kicsit Hanumanról… Szép pillanat. Aztán nekivágunk.
Nagyon felnőttes, érett tempót diktálunk. Minden mozdulatunkban takarékosság és annak a tudata van, hogy most hajnali 3:30 van és ez a meló akár késő délutánig is elhúzódhat. Jó érzés az első talán egy órát olyan terepen megtenni, amit tegnap mi tártunk fel és láttunk el jelzőbambuszokkal. Egyenletesen haladunk, és lassacskán elérjük az omladozó jégtornyok vidékét. Itt még mindig nem kell bekötözködnünk (a hasadékok nem mélyek) viszont a tornyok, amiket kerülgetünk, megmászunk, átugrálunk folyton-folyvást fenyegetnek, hogy szemtelen behatolásunkat egy kiadós omlással jutalmazzák. A jégtornyok után már tényleg világos lesz, elrakjuk a fejlámpákat, iszunk, bekenjük magunkat napkrémmel és felmérjük a helyzetünket. Előttünk hosszabb, lapos gleccserszakasz következik, majd újabb vad jéglabirintus.

A végtelen labirintus elején

Ezúttal a formák kevésbé égbeszökők, a hasadékok viszont sokkal alattomosabbak és mélyebbek, az ugrások valóban kockázatossá válnak, gyakrabban kell hóhidakon átaraszolnunk, miközben alattunk feneketlen mélység tátong. Bekötözködünk. Váltva vezetünk és azon kapjuk magunkat, hogy élvezzük a mászás minden pillanatát.

Valahol (a magasságmérőnk szerint kb. félúton) egy sátrazó csapatba botlunk, akik éppen szedelődzködnek. Nyolckor beszélünk a mögöttünk haladó ukrán csapattal. Előttünk nem lehetnek sokan, mivel a nyom már nagyon halovány és bizonytalan. Aztán megtaláljuk az elkövetőket is: beérjük az egyetlen előttünk haladó párost, Adam Bielickit és Jacek Czecht. Az egyesbe vezető útvonal feltárásának oroszlánrészét ők végezték el, második napja kóvályognak a gleccser útvesztőjében. Az utolsó pár órában már csak az ő nyomaikon haladtunk. Most egy rövid időre átvehetjük tőlük az útkeresést és nyomtaposást.
Az útvonal kialakítása három fontos összetevőből áll: először is, meg kell találni az útvesztő egyes szakaszainak helyes megoldását. Melyik jégtoronyról melyik jégtoronyra lehet átugrani, melyik hóhídon átóvakodni, merre vezet az út? A második feladat a nyom kitaposása: túrabotunkkal szondázgatjuk a havat, aztán többször belelépünk a nyomba, tömörítjük a nyomot, aztán – ha nem szakadtunk be – tovább lépkedünk. A harmadik összetevő az út jelölése lenne bambusz karókkal és – ha szükséges – a cikisebb szakaszok biztosítása kötéllel. Mostanra azonban már elfogytak a karóink és se időnk, se felszerelésünk alaposabb kiépítéshez.

Szilárd épp bambuszrúddal jelöli ki a biztonságosnak gondolt útvonalat... nem egyszerű a terep...

Az idő változékony (leginkább pocsék: havazik), ennek ellenére végül az utolsó pár száz méter is megadja magát. Ha nem is pontosan a hagyományos egyes tábor helyénél vagyunk, de innen nem lehet messzebb, mint fél óra. 5800 méter felett lehetünk valahol. Befutnak az ukránok és a félútról induló csapat is. Talán tízen vagyunk. A G5 lejtőitől biztos távolságban és hasadékmentes terepen vagyunk. Úgy döntünk, hogy letáborozunk. (Az ukránok és a másik csapat végül tovább mennek a közeli egyeshez, így végül mi csak Adamékkal alszunk itt. Megköszönjük nekik a rengeteg munkát, amit ennek a nehéz szakasznak a feltárásába fektettek.
Szilárddal egy valóban vízszintes és stabil alapot taposunk ki kényelmes Zajo sátrunknak. A sátrat bambuszkarókkal horgonyozzuk le, majd beköltözünk. Annak ellenére, hogy először vagyunk ezen a magasságon, fáradtak vagyunk és az idő is pocsék, nagyon boldogok vagyunk: az elsők között lehettünk, akik elérik ezt a tábort idén, és az akklimatizációs tervünk is jól halad. Főzőcskézünk, beszélgetünk, aztán úgy döntök, szeretnék egy igazán jót aludni és altatót veszek majd be, de mielőtt még megvalósíthatnám a tervemet, mély és pihentető álomba merülök.


2018. 06.24. - I. tábor

SZILÁRD
Apró sátrunkban viszonylag kényelmesen fetrengünk a reggeli órákig. Ezen magasságban töltött első éjszakánk ez, így nem csoda, hogy nyögdécselve és hangosan szuszogva ébredezünk. Szokatlanul meleg van, mindketten alaposan nekivetkőzve tekergőzünk hálózsákjainkban. Időnként teát szippantunk italzsákjaink mélyéről és át-átrendezzük a hálózsákjainkba tömött, szárítandó holmik katyvaszát. A belső ponyva is merő pára, csöpög a nyakunkba a kondenzvíz. Várunk, bízva a Nap erejében, hátha megszáradunk kicsit, mielőtt tábort bontanánk. Aszalt gyömbért nyamnyogok, jól esik a torkomnak az erős íz. Lassacskán érezzük, nincs hova tovább húzni az időt.
Az előző napi white-out-ban (sűrű köd és havazás okozta zéró látótávolság) kényszerűen felállított sátrunkat most végleges helyére, néhány gleccserhasadékkal arrébb, a hivatalos 1-es tábor helyszínére transzportáljuk. Talán ¾ órát kell a mély hóban taposnunk. Szerencsénkre ekkor felhígul a felhőzet, így könnyen felismerjük a GII előttünk emelkedő masszívumát, jobbra tőlünk pedig, a messzeségben felsejlik a Gasherbrum I második táborába felvezető jégesés. A GI csúcsát a mai napig egyetlen pillanatig sem engedte látni a rossz idő, hiába magasodik közvetlen a fejünk fölött e gyönyörű hegy! Hidden Peak – hű marad hát nevéhez, még így is, hogy már itt vagyunk.
Mire lecövekeljük sátrunkat, az idő újra makacskodni kezd. Feltámad a szél, apró és sűrű hópihéket vág az arcunkba és látjuk, ahogy percről-percre befedi a nehezen kitaposott, eddig vezető nyomokat is! Nem kevés próbálkozás és állhatatos, kemény munka árán jutottunk fel az 1-es táborba, és tudjuk, hogy a maréknyi mászó, kb 10 ember már úton van lefelé. Ha ketten itt maradunk még egy éjszakára, félünk, a nyomokat vesztve aligha tudnánk átkelni a láthatatlan hasadékok aknamezején. Nagyon hosszú és bosszantóan nehéz ez a gleccser. Döntünk, amíg nem késő és látni véljük az egyre halványuló nyomokat. Összekötözködve, tempósan de óvatosan indulunk lefelé: igazi türelemjáték a számtalan hasadékon való átkelés, átugrás, beereszkedés és felmászás, vagy épp a roskadozó jégtornyok alatti átiramodás – az egyik közelében másodpercekkel később szakad le egy soktonnás jégfal!

A jégfal árnyékában...

Sokszor egyensúlyozunk több tízméteres, sötétkék törmelékben elvesző mélységek fölött! Gyönyörű a jéglabirintus, de igazi horror az átjutás! Estefelé, amint meglátom az alaptáborunk fölötti dombon lobogó magyar zászlót, fellélegzem – ez az, végre újra „otthon”, biztonságban!



A kaland hamarosan folytatódik!

 

Hozzászólások

További cikkeink

Szerző: Kalifa Feltöltve: 2018-07-11 10:07:50

Kapcsolódó bejegyzések

​6800 MÉTEREN A MAGYAROK – LE A KALAPPAL FIÚK, SZÉP VOLT! Már „csak” épségben vissza kell érniük az alaptáborba, hogy „jó helyre tegyék”, amit gyűjtöttek és néhány nap múlva mindezzel felszerelkezve indulhassanak a csúcsmászásra a Hidden Peak (Gasherbrum I) 8080 méteres csúcsa felé.

Hidden Peak (G1) Naplók - II. rész Újabb naplórészletet olvashattok Dávid és Szilárd virtuális tollából, miközben mi is izgatottan várjuk a friss híreket Tőlük! Kalandra fel a Kalifa csapattal!

MIT KÍVÁNHATOTT MA SZILÁRD A SZÜLETÉSNAPJÁN, A SZŰNNI NEM AKARÓ HÓESÉSBEN? Olvassátok a fiúk FRISS NAPLÓBEJEGYZÉSEIT, talán kiderül... :) Kedves Kalifa Rajongók! Csukjátok be a szemeteket és repüljetek képzeletben a Gasherbrum alaptáborába, Dávidhoz és Szilárdhoz! Szakad a hó. Egyre jobban esik. Nem akarja abbahagyni. Az ott lévő hegymászók a sátrukba kényszerülve várják, hogy jobb idő legyen és elindulhassanak felfelé. A hó viszont csak egyre jobban szakad. Van aki feladja és van, aki kitart. Ilyenkor válik nyilvánvalóvá, hogy egy expedíció mennyire összetett feladat: fizikailag és lelkileg egyaránt. Pillantsunk be naplóbejegyzéseiken keresztül a fiúk lelkivilágába - megéri!

Dávid és Szilárd 2018-as Naplója - IV. rész Miközben Dávid és Szilárd az alaptáborban várakozik, hogy kedvezőbb legyen az időjárás és elálljon a havazás (a Facebook oldalunkon már olvashattátok a friss híreket), olvassátok el a trekking túra alatt írt naplóbejegyzéseiket!