Rovatok › Kalifa Expedíció 2018

Péter első napja a Himalájában

kalifa himalája expedíció sisapangma péter klein dávid

​Korán keltünk, hisz elérkezett a nagy nap, repülünk a Himalájába, ráadásul a világ egyik legizgalmasabb repterére. Jól vagyok, motivált vagyok! Számomra ez a legjobb hír! Pont úgy lett, ahogy Dávid mondta. Hála Istennek! Mehetünk!

Úton a reptér fele azon gondolkodom, egyszer talán itt is olyan közlekedés lesz, mint Európában? Hiszen a régi felvételeken, bár nem ennyi járművel, de mondjuk Budapesten is ment mindenki amerre látott. Nos, nyitva hagyom a kérdést és teljes nyugalommal nézem, ahogy átlépünk a szembe jövő sávba és kacsázunk az autók között. Ilyen hamar meg lehet ezt szokni? A reptéren óriási a tömeg, egyszer csak megállunk az autók halmazában, kiugrálunk, vesszük a cókmókjainkat és haladunk a bejárat felé. Belföldi terminál, az ellenőrzés olyan, mintha muszáj lenne, csak senkit nem érdekel. Velünk van a túravezetőnk, Kami sherpa is, már első látásra szimpatikus. Luklában nagy a köd, így a felszállás tolódik.

Másfél óra késéssel, hirtelen bemondják a járatszámot, rohanunk, beterelnek a buszba és pár pillanat múlva már a gépnél is vagyunk. Épp tankolják. Dávid mondja, csak ne folyjon túl sok mellé. Nem kérdezem miért. Beszállunk, ablak mellett ülök. Van légiutas kísérő is, szóval ne aggódjon senki, ez komoly járat. Beindítják a motorokat, a rutinosabbak beteszik a füldugókat. Nem tartozom közéjük. Ahogy megindulunk tényleg hangos lesz. Hát mikor megkezdi a felszállást! Viszont már a levegőben is vagyunk és nézzük Katmandut, ahogy szétterül a völgyben.

Repülünk a Himalája felé, ez a lényeg!

Szép idő van, süt a nap, a gépünk is nagyon modernnek tűnik. “Tűnik” vágja rá Dávid, “egy új festés csodákat képes tenni”! Most mit mondjak, bámulok kifelé. “Tudod - mondja Dávid - ez régen a Goma légitársaság volt, csak egy gépük nemrég becsapódott az aszfaltba Luklában és a problémák elkerülése végett inkább átnevezték a társaságot.” Kitartóan próbálkozik az biztos, de nem tudja, hogy egyáltalán nem félek a repüléstől Úgy 35 perc után észreveszem, hogy erőteljesen megközelítünk egy hegyet. Akkor itt vagyunk.

Szinte súroljuk a szárnyunkkal, ahogy bekanyarodunk mellette és máris megkezdődik a gyors ereszkedés. Nézek balra, nézek jobbra, hopp!

Landolunk. Fékezünk és már parkolunk is le a többi gép mellé. Vagy a pilóta ennyire profi, vagy a reptér híre van túlmisztifikálva, nem tudom eldönteni, teljesen könnyed földet érés volt. Biztos van amikor nem ilyen. Mindegy is, Luklában vagyunk. Hipp-hopp kiszállunk, megyünk a “terminálba”, pár ember integet: "erre, erre". Lepakolunk, majd felmegyünk az étterembe egy gyors ebédre. Hamar befalatozzuk az ételt, Kami felkeresi a teherhordónkat, Dávid ledől egy kicsit, én videózom a fel és leszállást, kívülről nézve tényleg különleges.

A pilótáknak nem egy sík pályára kell leszállniuk, hanem egy lejtőre szemből. Ehhez kell egy más szemlélet - mondja Dávid - itt tényleg csak kevesek képesek leszállni. Mindegy, mi már lent vagyunk. Megkerül Dhorse serpa is, szemtelenül fiatal, már most arra gondolok, hogy viszi majd a holmim nagy részét és mégis hamarabb fog felérni bárhová mint én, azt fogadom. Innentől Kami a vezetőnk, de természetesen Dáviddal folyamatosan egyeztetnek a helyzetről és közösen döntenek. Rájövök, mondjuk nem nehéz, hogy

itt én vagyok a kakukktojás.

Belepottyantam egy olyan helyzetbe, ahol mindenki tudja, hogy miről van szó, csak én nem. Erősek, tapasztaltak, sokat tudnak a Himalájáról - magyarul: ismerik a dörgést.

Igyekszem alkalmazkodni, figyelni rájuk és maximálisan betartani a kéréseket, az utasításokat. Azután meglátjuk, mi telik az erőmből. “Parkol” egy pár jak a reptér mellett, mi nem viszünk magunkkal egyet se, azért az egyiket “megsimogatom” ahogy elhaladunk mellettük, biztos ami biztos, hátha pont egyikük hoz le a hegyről, ha úgy alakul. :)

A jaknál ugyan kevésbé általános, de a Kalifa teve is fel- feltűnik néha Nepálban. Péternek is sikerült lencsevégre kapni egy példányt! :)

Elindulunk, Kami azt mondja, könnyed emelkedés vár, kb. 500 méter szintemelkedéssel, ami nagyjából 3 óra lesz. Igazából csak úgy pörögnek az események, pedig alig történik valami. Nem is gondolkodom a dolgokon, haladunk felfelé. Dávid mondja, hogy lassan haladjak, ez végig kiemelten fontos lesz, egyszer az akklimatizáció miatt, egyszer az erőbeosztásért.

Oké, nincs gond, a lassúság számomra nem probléma :-)

Egyszer csak azt látom, hogy a lassúság Dávid számára teljesen más fogalom, 200 méteren kb. 100- at verek rá. Most akkor mi is van? Dávid mondja, csak lassan, lassan. Jó, beállok mögé, az a legjobb. Csak nagy nehezen bírom “tartani” a tempót, valahogy mindig előre kerülök. Mikor már egy órája haladunk veszem észre, hogy lemaradok. Folyamatosan emelkedünk, nehezen veszem a levegőt, hiába mondja Dávid, próbáljam orron keresztül nem megy. Fáradok. Mi van? Ilyen hamar? Hisz otthon annyit edzettem!

Na persze, nem 600 méteren, Dobogókőn vagyok, hanem a Himalájában, már 3000 méter felett. A pulzusom folyamatosan magas, ez már egy más világ. Egyre jobban lemaradok, Dhorse serpa tart velem, hol lehagy, hol bevár, ismerkedünk. Nem tud angolul, igazából egy szót se. Nem mintha én perfekt lennék, de így tényleg nem fogunk tudni kommunikálni. Sebaj, az már biztos, hogy örök hálám neki, nélküle csak annyi cuccom lehetne, amennyit elbírok, és lássuk be, ilyen terepen az nem túl sok. És biza azt sem tudom biztosan, hogy mennyi. Viszont hamarosan megérkezünk egy faluba, ez Chutang, a célállomásunk.

Kami és Dhorse serpa

Nagyon kis egyszerű település, pár házzal, egy kis melegedővel, ahol már többen ücsörögnek a kályha körül. Bemegyünk, köszönünk: "Namaszté", mindenki kedvesen visszaköszön, mosolyog. Iszunk egy forró teát, majd megnézzük a “lakosztályunkat”. Egy kőépület, 5 szobával, miénk a 4-es. Két ágy, pozdorja falak a szomszéddal, világítás nuku, persze fűtés sincs. Hevenyészett ablak, süvít a szél. Itt fogunk aludni, ráadásul a magashegyi tünetekkel megspékelve.

No kipakolunk, megyünk vacsizni. Dávid a szokásos Dhal Bat-ot, én Sherpa levest eszek, jól esik. Ez egy zöldség leves, nudliszerű tésztával, nincs túlbonyolítva. Egy ausztrál férfi van a melegedőben, thaiföldi feleségével, egy francia férfi az Unescotól, angol feleségével, igazi nemzetközi csapat, nagyjából együtt fogunk haladni az elkövetkező napokban.

Az ismerkedés közben kiderül, hogy a Kalifa az egy márkanév, így előkerül egy Chilis mogyoró. :)

Őrületes sikere van, az ausztrál pár követeli, hogy forgalmazzunk feléjük is. Ott nincs olyan, csodálkozunk, de határozottan állítják, hogy nincs. Vagy csak egy újabb csomagot akarnak kicsikarni? Nem sikerül, spórolunk a csemegével, hosszú még az út. Veszünk vizet, Dávid mondja, 2 litert meg kell innunk este. Oké, de elképzelni nem tudom, hogy hogyan.

Dávid és Péter Chutang faluban

Teljes ködbe borul a falu. Nagyon hideg van, a pulzusom is zakatol, bevackoljuk magunkat. Mindent magunk mellé kell készíteni, mert a hálózsákból, nem a legegyszerűbb kikászálódni, ráadásul nem is a legjobb érzés így éjszaka. Kiderül, az én zsákom igen vékony ide, kérünk egy takarót, ami külön megnehezíti a helyzetemet. Fekszünk, de nem alszunk. Forgolódunk, iszunk, próbálunk aludni, nem megy. Pulzus pörög, furcsán émelygek, kicsit szédülök is. Nem megy az alvás. Kissé izzadok, nem aludtam hálózsákban 30 éve.

Azután megjön a hatása a sok ivásnak, ki kell mennem. Na itt a baj, hogy ki kell. Leizzadva kikászálódok, fejlámpa fel, ki a jéghideg éjszakába. Vissza a hálózsákba, folytatódik tovább. Pulzus, ivás, nem alvás, újra kimenés. A következő körben elalszom, viszont erős fejfájásra ébredek. Beveszem a gyógyszert, el is alszom, viszont zihálva, leizzadva ébredek. Csupa víz vagyok, de újra el tudok aludni. Legközelebb már arra ébredek, hogy a szomszéd szobákban megkezdődik az ébredés, tisztán hallatszik.

És megkezdődik életem legnehezebb napja.....

Péter

 

Hozzászólások

További cikkeink

Szerző: Kalifa Feltöltve: 2018-04-12 08:55:38

Kapcsolódó bejegyzések

​Klein Dávid már hétvégén felérhet a Mera csúcsára! A Kalifa Himalája Expedíció 2018 – Sisapangma akklimatizációs trekkingje hamarosan kiteljesedhet a Mera Peak 6476 méteres csúcsán. Dávid elképesztő tempót diktál magának, és bár 1 napja nem sikerült Vele kapcsolatot létesítenünk, feltehetően ma már a közel 6000 méteren kialakított magaslati táborban alszik, a Mera gleccseren.

Klein Dávid első nepáli napjai Bár a napok, amelyekről Dávid részletesebb naplóbejegyzéseket küldött nekünk, nem teljesen fedik a Péter beszámolójában feltüntetett napokat, jól kivehetőek az azonos vonások! Izgalmas őket együtt olvasni. Ha Péter beszámolója még nem jutott el Hozzád, a kapcsolódó bejegyzések között megtalálod! :)

Péter első napjai Nepálban Láttam már tv műsorokban, videókon kathmandu életképeket, de ami a valóságban érzékelhető, azt nem tudom szavakkal igazán visszaadni. Azt a lüktetést, sokszínűséget, látszsólagos zűrzavart, káoszt, amit elsőre érzékelni lehet, azt csak az tudja igazán, aki járt már itt, vagy netán Indiában.

​Igazi ünnep volt Varga Csaba sajtótájékoztatója Akik rendszeresen követik a Kalifa híreit, tudják, hogy Varga Csaba idén április elején a Kancsendzönga 8586 méteres csúcsára indul. Március 22-én megtartottuk a sajtótájékoztatót is, ahol sok szép élményben volt részünk, méltó módon ünnepeltük meg a magyar hegymászást!