Rovatok › Kalifa Expedíció 2018

Péter első napjai Nepálban

kalifa himalája expedíció sisapangma péter klein dávid

Láttam már tv műsorokban, videókon kathmandu életképeket, de ami a valóságban érzékelhető, azt nem tudom szavakkal igazán visszaadni. Azt a lüktetést, sokszínűséget, látszsólagos zűrzavart, káoszt, amit elsőre érzékelni lehet, azt csak az tudja igazán, aki járt már itt, vagy netán Indiában.

Első nap - megérkezés Katmanduba - 03.28.

Sikeresen megérkeztünk Katmanduba! Megérkezett az összes poggyászunk és a felszerelés is, ami azért is különösen fontos, mert Dávid elmondása szerint 1/3-ad esély van arra, hogy eltűnjön valami feladott bőrönd vagy csomag. Erre számtalan története van. Szerencsére nem gyarapítottuk ezek sorát.

Feltétlenül meg kell még említenem a folytatás előtt azt a fantasztikus búcsúztatást, amit a Liszt Ferenc repülőtéren kaptunk a családjainktól, Szilárdtól, Timitől, Edina hercegnőtől, a barátoktól és nem utólsósorban a Kalifa Csapatától. Meghatódva és érzelmekkel telve indultunk el hosszú utunkra a Föld másik oldalára. Szóval visszatérve Nepálba!

Látkép Péter és Dávid katmandui szállodájából

Egy nagyon hosszú procedúra után léphettünk ki a kathmandui reptér kapuján, ahol már széles mosollyal vártak minket Dávid serpa barátai. A megható köszöntés után autóba pattantunk és

részemről elkezdődött a kulturális sokkhatás,

ami alatt vagyok most is, amint ezeket a sorokat írom. Láttam már tv műsorokban, videókon katmandui életképeket, de ami a valóságban érzékelhető, azt nem tudom szavakkal igazán visszaadni. Azt a lüktetést, sokszínűséget, látszólagos zűrzavart, káoszt, amit elsőre érzékelni lehet, azt csak az tudja igazán, aki járt már itt, vagy netán Indiában.

Miközben úgy éreztem megzavarodott a világ, ráadásul az egyik legszegényebb szegletében, úgy áramlott a nyugalom a benne lévő emberekből, autósokból, motorosokból, járókelőkből.

Egészen elképesztő libikóka ez, félelem nélkül.

Az biztos, hogy Dávid hiányában, könnyen megzavarodtam volna, de látva és tapasztalva azt, ahogyan azonnal átalakulva, kezében tartja a dolgokat, könnyedén átadhattam magam az élmények burjánzó sokaságának. Dávidon nagyon érződik, hogy ez a második otthona, imád itt lenni és már-már jó házigazdaként bánik velem, pedig egyszerre érkeztünk.

Megérkeztünk a szállodába, gyors becsekkolás, azonnali megbeszélés az elkövetkezendő napokról, egy gyors zuhanyozás és már kint is találtuk magunkat az utca hömpölygő forgatagában.

Látványosan nagyobb a motoros forgalom, mint például Budapesten.

Thamel városrészben lakunk, ezt nyugodtan hívhatjuk belvárosnak is. Rengeteg gyalogos, legalább annyi motoros és egy két autó kerülgeti egymást a budapesti Váci utca megfelelőjén, bár egy részét, Dávid sűrű helyeslése közepette, lezárták a gépjármű forgalom elől, ez idei újítás. Megkóstolom a híres nepáli ételt, aki tudja mi az, írja meg kommentben, nekem nagyon ízlett.

Na mi lehet ez a híres nepáli étel, ami Péternek annyira ízlett? :)

Nincs pihenés, megyünk tárgyalni, véglegesítjük az akklimatizációs útvonalat, ahová a tervek szerint Dávidot én is elkísérem. Újabb pakolás következik, elkezdődik a felszerelések osztályozása, amiben szeretnénk holnap sokat előrehaladni.
Még fel sem ocsúdok, már újra az utca forgatagában kerülöm a szembejövőket és újra a fenti ételt eszem. Lehet, hogy 20 napon keresztül? Sikerül pár képet készítenem, a hotel wi-fi-je is megjavul, így sikerül kapcsolatot teremtenem a szeretteimmel, és a Kalifa Csapattal is!

Besötétedik és arra gondolok, miközben ezeket a sorokat írom:

most képzelődök vagy álmodom? mindez most velem történik? Higgyétek el, nem is tudom.....


Péter,
Kathmandu


Második nap - ügyintézés Katmanduban - 03.29.


A tegnapi nap után egy nagyon jót aludtam. Frissen, kipihenten ébredtem, helyi idő szerint 7.15-kor. 8-kor reggeli. Készítettek nekem egy jó sült tojást, ettem egy kis piritóst dzsemmel, szóval jól indult a nap. Dávidtól megkaptam a mai első küldetésem és elindultam a Dexametazon injekciókat beszerezni. A kórház a “belvárosi rész hátárára esett, így ismét egy újabb élménnyel gazdagodtam, ahogyan a boltosokat kérdezve egyre közelebb kerültem a célomhoz.

Katmandui forgatag az elhagyhatatlan imazászlókkal

A tegnapi sokkhatás mára annyiban változott, hogy így kipihenten, már sokkal jobban el tudtam lazulni a forgatagban, illetve a feladatot végre kellett hajtani. Az injekció lényegében életet menthet a legfelső régiókban, ezért rendkívül fontos a beszerzése. Ehhez tartva magamat sikerült is végrehajtani a küldetést, meg is kaptam a dicséretet.

Rögtön jött egy megbeszélés egy helyi hegymászó szervező céggel, ezután rövid ebéd, majd elindultunk egy varrodába, ahol felkerültek az emblémák Dávid csúcsmászó ruhájára. Innen vissza a szállóba, majd megkezdtük a felszerelések szortírozását, ellenőrzését. Hogy, hogy nem, azon kaptam magam, hogy egy laptopon dolgoztam egy katmandui háztetőn, az volt az irodánk. Nagyon kellemes volt az idő, 26 fok volt, az otthoni hideg után igazán jól esett.

Szép kis iroda :)

Fentről jól látszik, ahogy a por kavarog a város felett, nagyon erős a szmog, bizony viselni kell a szájkendőt. Késő délutánra végeztünk, holnapra már csak pár dolog maradt és pakolhatjuk a szombaton kezdődő akklimatizációs túrához szükséges felszerelést. Ma indiai ételt vacsoráztunk, nagyon finom volt az is,csirke massalát és tandoori csirkét (remélem jól írtam).

A szmog miatt szükség van a szájkendőre

Vacsora után beszereztünk még pár dolgot, akkumulátorokat, felszereléshez szükséges kiegészítéseket, szóval nagyon mozgalmas napunk volt ma is.

Kezdek ráérezni a hely hangulatára és kezdem igazán élvezni is. Ma több nepálival is beszéltem az utcán, nagyon kedvesek és itt szinte mindenki tud angolul. Persze, majdnem mindenki eladni akar valamit, de nem erőszakosak és szívesen dumcsiznak is veled, ha nem is veszel semmit. Nagyon barátságosak az itteniek, nem érzek félelmet közöttük és ez nagyon jó.

Nos, ezután a pörgős nap után is remélem jól alszom majd, mindjárt 23 óra van, ideje lefeküdni menni Jó éjt mindenkinek!

Péter
Kathmandu


Harmadik nap - hozzászokni Katmanduhoz - 03.30.

Kicsit talán zsúfolt, de az biztos, hogy megvan a maga varázsa

Hajnalban erős villámlásra, dörgésekre ébredtem, ami a nagyobb baj, hogy úgy éreztem lázas vagyok. Próbáltam elhessegetni a gondolatot, hogy beteg lettem, de közben ott

szorongatott az érzés, mi van, ha nem leszek képes elindulni a túrára.

Mikor felkeltem és belenéztem a tükörbe, egy igen fáradt arc nézett vissza rám. Közben émelyegtem is. Pár pirítós után felmentem Dávidhoz, aki leültetett, kikérdezett, megmértük a lázamat ( nem volt ), megmérte a véroxigén szintemet, 97, azt mondta kiváló, nézte a pulzusomat, az viszonylag magas volt, 100-110. Azt mondta, ez az átállás természetes velejárója, a szervezet próbál igazodni a megváltozott körülményekhez ( magasság, erős szmog, fűszeres ételek, más baktérium flóra).

Étvágyam tulajdonképpen semmi sem volt. Elmentünk egy hordó gyümölcslevet beszerezni, pár kiegészítő élelmiszerrel együtt. Dávid választott nekem egy túrabotot, azt mondta, biztosan nagyon hasznos lesz. A hangulatom nagyon gyatra volt és többször kirázott a hideg. Megmondom őszintén, nagyon elkeseredtem. 13 órakor Hazamentem bevettem egy Algopyrint és lefeküdtem pihenni, kétségek közt gyötrődve. Viszont hamar elaludtam és a pihenés jót tett.

Dávid és a "kis" útitársai

Dáviddal forgattunk egy rövid bejelentkezést az RTL Klub részére, csináltam pár fotót is. Azután útnak indultunk, hogy megkeressük Omar úr szállodáját, hogy le tudjam adni a részére az adat SIM kártyát. A helyiek közül senki sem tudta, hol a szálloda, se a riksások, se a taxisok, végül az internetes térkép alapján rátaláltunk.

Vacsoráztunk egyet, én valami egyszerű kínai tésztás levest ettem, még nincs igazán étvágyam. Gyengének érzem magam, de Dávid határozottan biztat, hogy megjavulok.

Holnap reggel 7-kor indulunk a szállodából Luklába és így hivatalosan is megkezdődik a Kalifa Himalája Expedíció 2018 - Sisapangma küldetés, a Mera Peak akklimatizációs mászással.

Dávid jól van, erősnek érzi magát, rólam nem mondható el ugyanez, de bízom magamban, hogy sikerül úrrá lennem a problémán. Nem ilyen hangulatban képzeltem az indulást, de hiszem, hogy holnapra sokkal jobban leszek. Dávid is ezt mondja és én hiszek Magyarország jelenleg legjobb és legtapasztaltabb magashegyi mászójának.


Péter
Kathmandu



 

Hozzászólások

További cikkeink

Szerző: Kalifa Feltöltve: 2018-04-03 11:14:43

Kapcsolódó bejegyzések

​Igazi ünnep volt Varga Csaba sajtótájékoztatója Akik rendszeresen követik a Kalifa híreit, tudják, hogy Varga Csaba idén április elején a Kancsendzönga 8586 méteres csúcsára indul. Március 22-én megtartottuk a sajtótájékoztatót is, ahol sok szép élményben volt részünk, méltó módon ünnepeltük meg a magyar hegymászást!

​Ki lehet Magyarország legfiatalabb csúcsmászója? Egy rendhagyó névnapi túra zajlott az elmúlt vasárnap a Pilisben! Hol máshol ünnepelte volna a névnapját Suhajda Szilárd, felesége Timi és leendő gyermekük, mint az ország egyik legszebb panorámájú hegyén, a 639 méter magas Prédikálószéken?!

Nem lehet 80 cm hóban edzeni – előbb takarítani kell! ​A mátrai edzőtáborozás a lehető legjobb körülményeket biztosította Dávid és Szilárd felkészüléséhez. Hideg és 80 cm hó az atlétikai pályán, amit valakinek le kell takarítania. Vajon ki kapta a megtisztelő feladatot?

Indul a Kalifa Himalája express - 3...2... Kedves Kalifa Rajongók! A 2017-es Everest-expedíció közösen átélt izgalmai után a Himalája állandó vendégei lettünk, nem tudtunk és nem is akartunk elszakadni ettől az ezerarcú mesevilágtól. Amikor Klein Dávid, Suhajda Szilárd és Varga Csaba megkeresett minket, hogy a támogatásunkat kérjék 2018-as terveikhez, boldogan álltunk melléjük. Február 14-én pedig már a sajtónak is bejelentettük a Kalifa Himalája Expedíciót!