Rovatok › Kalifa Expedíció 2018

VIII. RÉSZ - HIDDEN PEAK (G1) NAPLÓK

Suhajda Szilárd Klein Dávid gasherbrum hegymászás kalifa himalája expedíció

Dávid és Szilárd minden pillanattal egyre közelebb kerülnek otthonukhoz! Hamarosan személyesen is találkozhatunk Velük, de addig is élvezettel olvashatjuk a hazaküldött naplóbejegyzéseiket, amelyeken keresztül nagyon is átérezhetjük, milyen is a 8000-ek való világa...

2018. július 7. - Alaptábor

DÁVID
És… Ma sem indulunk el! Ezúttal olasz barátaink kértek egy napot és – mivel az ablak elég szélesnek mutatkozik – nem tiltakozunk: fontos, hogy együtt vágjunk neki ennek az akklimatizációs körnek.
Meglepően nyugodtnak érzem magam és Szilárdon is ezt látom: az időjárás végre-valahára megváltozott (a plusz egy nap még biztonságosabbá teszi majd az útvonalat), az olaszok is, mi is jól nekihergeltük magunkat, van egy tervünk. A minimális célunk, hogy együtt megnyissuk az utat az idén még érintetlen kettesig és ott éjszakázzunk. A hátizsákunkban persze ott pihennek a kettes felett rögzítésre szánt kötelek, falszegek, jégcsavarok és hókarók is, szóval, ha csak csendben is, de azért beismerjük egymásnak, jó lenne a kettesben töltött éjszaka után belekóstolni a technikailag nehéz japán kuloárba is és – ha erőnk engedi – rögzíteni pár száz méter kötelet. Ezután – de tényleg csak akkor, ha nagyon felszívjuk magunkat – eltölthetnénk még egy éjszakát a kettesbe, amivel jól felturbóznánk az akklimatizációnkat. Álmodozunk… De kell az néha.

Holnap nagyon korán – éjjel kettőkor – szeretnénk indulni. Ha ránk szakad a napsugárzás, akkor az rendesen ki tudja szívni az erőnket. Ehhez képest még megnézek egy epizód Dr. Who-t lefekvés előtt. Legalább álmos leszek az egyes táborban és simán elalszom majd…

Az indulás előtti pillanatokban... :)

2018. július 8. - Indulás az alaptáborból a C1-be

SZILÁRD
Éjszaka egy óra. A hálózsákom gallérjába bújtatott ébresztő tompán csipog. Szemeim gyorsan felpattannak és fejlámpám fényében, még egy pár percig nézem, ahogy az éjjeli szél lengeti a sátram ponyváját. A leheletem lassan kígyózik a hideg fényben…
A napok óta indulásra kész menetfelszerelésem rettentő teherről tanúskodik. Csupán az igazgatása is súlyos feladat: mindkettőnk pakkja majdnem 20 kilogramm. Az út kiépítéséhez szánt valamennyi felszerelés – a kötelek, hócövekek, szögek, jégcsavarok – a fentalváshoz nélkülözhetetlen kellékek alatt rejtőzik. A gyors reggeli és vizes tömlőink feltöltése után, csendben hallgatom Dávid hangját, ahogy dallamosan mormolja a szép buddhista imát: kisebb-nagyobb lángok csapnak fel miniatűr oltárunk lapos kövei közül. Magamra merítem a tűz melegét és erős illatú füstjét, majd szertartásosan a konyhasátorhoz ballagunk, és miközben felcibáljuk a hátunkra málháinkat, álmosan mosolyogva elköszönünk szakácsunktól és segítőitől.
Az éjjeli fagy mindig jó társunk. Serceg hágóvasaink alatt a gleccsert borító kemény hótakaró. Pirkadatkor újra meglátom az egyik legijesztőbb jégtornyot: olyan, mint egy szabálytalan irányokba dőlő, girbegurba formájú dzsenga – fekete űr tölti ki a belsejét és baljós, roppanó hangokat böfög fel, miközben közeledünk hozzá. Éles reccsenés jelzi, hogy minden léptünket figyeli: az akadály megkerülhetetlen – szó szerint alatta kell áthaladnunk, immár többedik alkalommal. Nézem a monstrum csontvázszerű, összetört testét, majd nagy levegőt veszek és összeszorított fogakkal, hatalmas léptekkel próbálok „átrohanni” alatta: miért pont ebben a pillanatban roskadna össze ez a sok-sok tonna jég?!? Emelkedett pulzussal figyelem, ahogy Dávid is – látszólag teljesen higgadtan – átkullog a szűk járaton, s a szörny, mint egy összetörni készülő kristály, mozdulatlanul ágaskodik fölötte. Most is megúsztuk…

Az 1-es tábor előtti órák pokoliak: még korábban kell indulnunk, mert a katlant betöltő napfény minden irányból kegyetlen erővel fókuszálódik a völgyben haladó mászók arcába – bár olyan érzésem van, hogy az agyam is forr, nem csupán a bőröm perzselődik! Fullasztó a kánikula. Az lelkesít, hogy mielőbb megtaláljuk a sátrunkat. Az osztrák pár értékes információt osztott meg velünk a minap: egy törött sátorrúd, mely alig észrevehetően áll ki a hó alól, lehet az árulkodó jele lakunk hollétének! (A biztonság kedvéért egy GPS készüléket is kölcsönöztünk az ukránoktól, de szerencsénkre megleltük a hóból kiálló „antennát”!)

Dávid és Szilárd megtalálta az összetört C1-es sátrat - jöhet a javítás...

Sátrunk kiásása legalább két órát vett igénybe. A nap derekán, ahelyett, hogy elmenekültünk volna a napsugárzás elől, ástunk, majd újabb 1-2 órát sátorrudakat javítottunk, a legleleményesebb módokon: Dávid még alumíniumot is fűrészelt svájci bicskájával… No de, a három törés, a mindenütt eldeformálódott rudak, a ponyvát lelapító arasznyi, olvadó jégtáblák és hetven centi hó ellenére, Zajo sátrunk újra állt és vacsoránkat már a megszokott módon tölthettük el – miközben minden, amit itt hagytunk korábban, a tetőn száradt: hálózsákjainkból facsarni lehetett a vizet. Hiába: 13 napnyi várakozás, a szüntelen havazás megtette hatását.



A Kaland hamarosan folytatódik!

 

Hozzászólások

További cikkeink

Szerző: Kalifa Feltöltve: 2018-07-31 13:14:40

Kapcsolódó bejegyzések

„VESZÉLYES MENNYISÉGŰ HÓ” – FELDERÍTŐ KÖR INDULT A 2-ES TÁBORIG A 2018-as nyári szezon szó szerint követhetetlen időjárást produkál a Karakorumban. Hagyján, hogy a helyiek szerint 20 éve nem volt példa olyan kitartó havazásra, amely az idei évben lepte meg a régiót.

Hidden Peak (G1) Naplók - VI. rész Folytatódik Dávid és Szilárd kalandja a Gasherbrum I. alaptáborában! Olvassátok el, hogyan teltek napjaik az alaptáborban, miközben türelmesen arra vártak, hogy javuljon az idő, a hó ülepedjen és útra kelhessenek Ők is!

Hidden Peak (G1) Naplók - V. rész Újabb három nap eseményei elevenednek meg a szemünk előtt Dávid és Szilárd jóvoltából - folytatódik történetük a Gasherbrum I. alaptáborában.

Hidden Peak (G1) Naplók - IV. rész Dávid és Szilárd a rossz időjárás miatt arra kényszerült, hogy visszaforduljanak a 3-as tábor alól, ahogy ezt már sokan olvashattátok a Kalifa Facebook oldalán a friss hírek között. Miközben arra várunk, hogy a fiúk lejussanak a hegyről és elálljon a hóesés, majd pár nap pihenő után újra nekivághassanak a Gasherbrum I. megmászásának, folytassuk tovább Dávid és Szilárd naplóbejegyzéseinek olvasását!

​6800 MÉTEREN A MAGYAROK – LE A KALAPPAL FIÚK, SZÉP VOLT! Már „csak” épségben vissza kell érniük az alaptáborba, hogy „jó helyre tegyék”, amit gyűjtöttek és néhány nap múlva mindezzel felszerelkezve indulhassanak a csúcsmászásra a Hidden Peak (Gasherbrum I) 8080 méteres csúcsa felé.

Hidden Peak (G1) Naplók - III. rész Eddig is sejtettük, hogy a végtelen labirintus gleccseren megtalálni a biztonságosnak hitt útvonalat nem könnyű feladat. Dávid és Szilárd következő naplóbejegyzéséből megérthetitek és még jobban érzékelhetitek, mennyire veszélyes terepen járnak.

Hidden Peak (G1) Naplók - II. rész Újabb naplórészletet olvashattok Dávid és Szilárd virtuális tollából, miközben mi is izgatottan várjuk a friss híreket Tőlük! Kalandra fel a Kalifa csapattal!